"ÉHE A KENYÉRNEK, ÉHE A SZÓNAK, ÉHE A SZÉPNEK.." Oskó Anikó honlapja

A világ egy forgalmas utca, és Te valahová el szeretnél jutni.. de a reklámok fényében az igazság arcát csak néha látod (Láss, ne csak nézz! - Bródy János) Elég hosszú az az utca, ami a keskeny úthoz elvezet. Talán mégis sikerül...

kep_119.jpg

B-612logo.jpg

Lassan három éve, jött az ötlet a fiataloknak szóló újságról. Miért nem sikerült még most se elindítani? A "kimerítő hajsza" - ami mára nyers küzdelem a mindennapokért - engem is sodor egyik napból a másikba... megfogható, megfogalmazható értékek nélkül.. Pedig milyen jó kis HITVALLÁS:

bau-hazak_folott.jpg

"Házak fölött hajnali fény"

http://zigazi.deviantart.com/gallery/

A kép a fotóművészetre hajló Gabos alkotása. Bau, akinek gondolkodó arcát nem láthatjuk. ezen elgondolkodhatunk.

B-Hatszáztizenkettő

(Az első magyar sztármentes szórakoztató magazin)

 Az alapító hitvallása: A boldogság harmónia. Egységben vagyunk a világgal. Boldogok vagyunk, ha körülöttünk mások is derűsek, ha adhatunk, anélkül, hogy folyton az adok-kapok kérdést latolgatnánk.

 A boldogság bensőnkből világít, keresi és megtalálja az utat, az anyagi világból azt ragadja meg, ami rendelkezésére áll. Ez az életérzés tehát kiteljesedik, ha a nyári kertemben gyönyörködöm vagy a felhőket lesem, megírok egy verset, építően tudok gondolkodni barátaimmal, vagy hasznos munkával telt a napom. A példálózó felsorolás mutatja, hogy boldogságunk, nem az elfogyasztott, felélt vagy felélhető javak mennyiségétől, minőségétől függ. Egy tányér krumplistészta éppolyan jól eshet, mint egy egzotikus étel vagy ital különlegesség.

 Persze látjuk, hogy ebben a globalizált társadalomban, az anyagiakat betegesen előtérbe helyező világunkban, mindnyájan belesodródtunk abba a „kimerítő hajszába”, amivel előteremtjük a mindennapi megélhetéshez szükséges pénzt. MI szükséges? Mindaz, ami egy hozzám hasonló átlagembernek megvan. Mert ha nincs meg, kisebbnek, gyengébbnek, elesettebbnek érzem magam, oda lett a boldogságom, az áhított harmónia. Hiába mondjuk aztán, hogy a pénz nem boldogít, de jól tudjuk, hogy ez a falvédő-szöveg csak hamis vigasztalás.

 Elkeseredve tapasztaljuk, hogy azok „boldogulnak” akik nem foglalkoznak örök értékekkel, hanem kihasználják a beteg társadalom gyengéit. Virágzik a szexipar, gombamód szaporodnak a pletyka újságok, még a kórházakban is árusítják a csempészett cigarettát, hatalmas mennyiségben gyártják a „kilincsmosót” (kannás borok), az értéktelen ipari, és háztartási cikkeket. Szóval nagyüzemileg folyik a néphülyítés, csalás, egymás becsapása. Ezekben a dolgokban ilyen–olyan módon mindnyájan partnerek vagyunk, isszuk, gyártjuk, vagy elnézzük. Az adócsalás, a feketemunka bocsánatos bűn, sőt hivatásunkban akár ehhez segédkezet nyújtunk. A hatalom mindezt elnézi, mi több, kalkulál vele.

 Mi ennek az eredménye? Egy identitást vesztett társadalom. Egymillió alkoholista, hárommillió depressziós, ötszázezer középkorú impotens férfi, csalódott ifjúság, becsapott gyerekek.Valljuk be, reálisan nem lehet számolni azzal, hogy pár év alatt a helyzet látványosan javulna. Az is lehet, hogy egyelőre még a lejtőn lefelé megyünk.

„Nincs kiút, lenn maradsz a porba’ nem segít itt senki, előbb vernek orrba…..”(Sub Bass Monster) 

img042.jpg

(Valaki- ha jól látom, Ernő- házat épít)

és valakit kilakoltatnak. PEDIG HÁZA ELVESZÍTÉSÉBEN ÁRTATLAN, MINT A MA SZÜLETETT BÁRÁNY... De segítenek a jó barátok... HISZEN AZÉRT VANNAK A JÓBARÁTOK...

kep_092.jpg

Én szeretnék vitatkozni S.B.M. szívbemarkoló

kijelentésével, hiszen porból” lettünk, és azzá leszünk”. Nincs ezzel semmi baj, ha el tudjuk helyezni magunkat világban.  

Sose felejtsük el, hogy az örök emberi értékek mindig előrébb valók, voltak, mint az örök emberi gyarlóságok. Egyszerűen azért, mert az értékek számunkra építőek, boldogságot hoznak, a gyarlóságok pusztítóak. Van egy mindenki által ismert felnőtt mese, Saint-Exupéry: A Kis Herceg. Szinte nincs olyan ember, aki legalább megzenésítése, vagy az onnan vett szállóigék révén ne ismerné. („úgy, várunk rád Kis Herceg”, „jól csak a szívével lát az ember”).

 Miért lett olyan fontos ez a mese?

 Mert jelkép a főszereplő, és az általa gondozott bolygó, a B-612. A szeretet, béke, tisztaság, rend, felelősség, egyszóval a HARMÓNIA jelképe.

 Meggyőződésem, hogy a fentiek iránti igény mindnyájunkban előrébb való, mint a lustaságunkból, megalkuvásunkból, következő beletörődés ezek ellenkezőjébe.

A B-Hatszáztizenkettő, mint internetes lap illetve nyomtatásban is megjelentetett folyóirat egy bizonyíték lesz arra, hogy állításom igaz. Az újság folyamatos tehetségkutatást, tehetséggondozást folytat azáltal, hogy a tematikája szerinti rendben közzéteszi az olvasók által írt újságcikkeket. Szóra-, véleményformálásra ösztönöz. Szakemberek bevonásával írt praktikus, kulturális jellegű, ismeretterjesztő írásaival utat szeretne mutatni személyiségünk vállalásához, képességeink, készségeink feltárásához.  

A B-Hatszáztizenkettő középpontjában az átlagember áll. Hiszen a legtöbben azok vagyunk. Ezt az átlagembert – szintén egy meséből vett hősként – „kicsi embernek” nevezem. Mert a kicsi ember boldog, az átlagember szürke, hétköznapi, jellegtelen, és ilyenek nem akarunk lenni. Mindent szeretne átfogni ami hétköznapjainkban és ünnepeinkben érint minket. 

Szempontok:

 Szóljon elsősorban a fiataloknak, és szólaljanak meg elsősorban ők. Kreatív közreműködésükkel találjunk megoldásokat, és kiutakat a boldogság felé. Ne legyenek „Szőke Annik.” vagy droggal, itallal álboldogságot, kergető nagyfiúk. Ne kelljen külföldre távozniuk, egy vélt szebb világ miatt.

 Szóljon a felnőttekhez, a gyermekek érdekében. Világítsunk rá, hogy az emberi tisztaság kizárólag gyermekkorban létezik, és a gyermek az aki fenntartás nélkül szeret de egyben a felnőtt legigazabb kritikusa. A gyermek rossz emlékei, tapasztalatai, egy életen át elkísérik.

 Témakörök:

 1)     A boldogság nyitott könyv.

 2)     „Mindenki azzá válik, amivé tette a szeretet és a gyűlölet.”(Adamis Anna)

 3)     „A zene az a bor, a zene a kenyér, hallgasd te is úgy ahogy én.”(Adamis Anna)

 4)     „Nem mondhatom el senkinek”(Karinthy)

 5)     Szerelemről, mindenkinek.

 6)     Egyedül vagy? Nem! (Barátok, rokonok, jóemberek, sorstársak.)

 7)     „Engedjétek hozzám e kicsiket!”(Máté Ev.) – Tiszta gyerekkor

 8)     Bölcs mondások. Humor minden mennyiségben.

 9)     Biblia a hétköznapokban, (ateistáknak is!)

 10) Szemle, internet figyelő, jogi figyelő.

 11) Hazai tájakon, az én falum mint a világ közepe. Az én városom, szaporodó „jöttmentek.”

 12) Függőségek, mániák, mint pótszerek és az álboldogság uralma.

 13) Otthon, hajlék, hajléktalanság. Státusz, vagy állapot?

 14)  Szegények vagyunk? Mihez (kihez képest?)

  Gödöllő, 2007. március 01.    Oskó Gáborné drAlapító, a kiadó képviselője

Hát, ez bizony elég régen volt, de a felvetett témák ma talán még aktuálisabbak, mint amikor megfogalmaztam.

exercises.jpg

    "Exercises" http://zigazi.deviantart.com/gallery/A kép szintén Gabos alkotása. Szép és sokat mond ez az igazi művészfotó, én ezt a címet adnám.

"Mindenki azzá válik, amivé tette a szeretet és a gyűlölet"

témakörben Peti így írt anno...
A napokban történt esemény ösztönöz arra, hogy írjak ebbe a topikba.
Történt ugyanis, hogy egy szép, tavaszi este alkalmával, egy barátommal kiszűrődő zene hangjaira lettünk figyelmesek. A hang forrása pedig nem más volt, mint egy lakhelyemhez közeli katolikus templom.
Arra gondoltunk, hogy megnézzük közelebbről, mégis, milyen rendezvény lehet ez ilyenkor, ráadásul pont egy templomban. Kíváncsiságunkat fokozta a tény, hogy azelőtt még sosem jártunk Isten ominózus házában, tehát útnak indultunk, és néhány perc múlva meg is érkeztünk. Kis habozás után beléptünk az ajtón. A kis habozásra a teljesen jogos gondolat adott okot, miszerint senki sem hívott meg oda bennünket, ezen nincs mit szépíteni, ha úgy vesszük ivatlan vendéget voltunk, de ha meg a dolgot a másik részről közelítem meg, akkor igenis bemehettünk szétnézni, sőt akárki, akármikor bemehet, hisz egy templomról, Isten házáról van szó, amiről tudni illik, hogy mindenki előtt nyitva áll. Pontosan ilyen céllal épülnek a templomok a katolikus vallás szerint-ELVILEG. Mindenki betérhet megpihenni, áldást kérni a paptól, vagy egyszerűen csak tiszteletet leróni a Mindenhatónak.
Legalábbis eddig ez így volt.
Egyszóval semmi törvénybe ütközőt, vagy akármiféle bűnt nem követünk el, ha betérünk egy ilyen szent helyre.
Ennek ellenére enyhe megfogalmazást alkalmazok, ha azt írom, hogy egyáltalán nem tapasztaltunk szeretet teljes fogadtatást. Nem mintha ezt elvárnám, de azért az is elég erős, hogy azért nem láttak minket szívesen, merthogy ez egy "zárkörű" rendezvény. Nézetem szerint nonszensz ilyen kijelentést tenni egy templomban, ugyanis teljes mértékben értékét veszti a templom jelentése, hivatása ez által.
Miután felépültünk mélységes döbbenetünkből, melyet a kitessékeléssel járó "magyarázat" okozott, nyitva állt még néhány kérdés, melyek részben az eddig még nem említett előzményekhez tartoznak. Ezekről csak röviden annyit, hogy az első ember, aki érdeklődött a maga igen sajátságos, barátságosnak nem nevezhető, elutasító stílusában választ sem várva tette fel a következő, és az azt követő kérdését, mely semmilyen kapcsolatban nem állt az előzővel, olyannyira, hogy a "hisztek-e Istenben? kérdése után egy filmsorozatról érdeklődött. Megjegyzem, hogy bár ez egy templom, mégis keresztbe álló szemei voltak az illetőnek, aki kérdőre vont minket.
Az érdekességek sora valahol ott folytatódik, hogy Ő eltűnt, hogy hívja a helyi tiszteletest. Nem sokkal később az atya meg is érkezett egy "segédjével", aki elrettentésként igen csúnyán méregetett minket keresztbe tett karjaival, és az elődje módszerét használva nem várta meg a válaszainkat a feltett kérdéseire, továbbá számomra érthetetlen példát hozott fel arra a problémára, ami a mi jelenlétünkből adódott.
Azt kérdezte, hogy mi örülnénk-e annak, ha Ő hívatlanul megjelenne az otthonunkban?
Véleményem szerint itt van az eb elhantolva! Egyszerűen sehogy sem fér a fejembe, hogy lehet az otthont, a személyes lakhelyet összehasonlítani egy mindenki számára szabadon hozzáférhető, tiszteletadásra fenntartott szentéllyel! Talán véletlenségből egy rosszul kitáblázott "magán templomba" tértünk volna be, ahova csak bizonyos embereknek van szabad bejárásuk?
A pap azért a "segédjével" jött oda hozzánk, mert úgy hallotta, hogy egyikünk illuminált állapotban van. Nem tagadom, ittunk két sört, de nem többet! Nem úgy, mint a srác, aki a papot hívta.
Hogy azért jót is írjak, kiemelném a fiatal papot, aki igen kedves volt velünk egész idő alatt. Ő volt az egyetlen, aki meghallgatott bennünket, nem nézett hülyének, narkósnak, vagy bűnözőnek, két utcáról betévedt idegent. Még süteménnyel is megkínált, amit köszönettel visszautasítottunk. Igazán jól esett a gesztus is, meg, hogy itt van legalább egy olyan ember, akiben nem csalódtunk egy ilyen helyen, rövid látogatásunk során.
Nem várok el többet senkitől, mint amennyit én is adok- ez nyilvánvaló - de mégis érdekes, hogy pont egy templomban nem kaptunk számunkra kielégítő magyarázatot arra, hogy miért vagyunk útban egy szent, és tiszta helyen, Isten házában, ahol tudomásom szerint mindenki egyenlő.
A kérdés megválaszolatlan maradt; hogy lehet az, hogy ilyen ellenszenves, elutasító, homályos gondolkodású emberek forduljanak elő egy olyan épületben, ahova nem kell meghívó, csak tiszta szív? (Palya)

 Dávid sem tétlenkedett, komolyan elgondolkodott a nagybetűs SZERELEMRŐL és papirra vetette gondolatait. IME:

   Szerelemről, mindenkinek

 

 

 

 

A szerelem definiálása a Magyar értelmező kéziszótár szerint:

 

            1. A szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon             alapuló érzelem

 

            2. Az, aki iránt ilyen érzelem él bennünk

 

            3. Ilyen érzelmen alapuló viszony. Szeretkezés, közösülés

 

            4. Szeretet. Az Isten szerelmére, vagy szerelméért

 

            5. Az, amihez valaki szenvedélyesen vonzódik

 

 Az én véleményem szerint  nem lehet definiálni a szerelmet. Az ember addig nem tudhatja, hogy mi az a szerelem, amíg a saját bőrén meg nem tapasztalta. A szerelem egy tág fogalom, az is előfordulhat, hogy sok mindenki másképp éli át, fogja fel az egészet.

 

Én csak akkor szoktam azt mondani, hogy szerelmes vagyok, ha azt egy bizonyos illető iránt érzem. Ez egy leírhatatlanul jó érzés, főleg akkor, ha ez az érzés kölcsönös. Ha két ember  szerelmes egymásba, akkor az sok mindenben megnyilvánul. Olyan dolgok jönnek elő az ember szíve mélyéről, amikről eddig nem is gondolta volna, hogy az ott van.

 

Az embernek, ha nincsen partnere, akkor van egy kis hiányérzete, néha az emberben a tudata nélkül van ott ez a hiányérzet. Sajnos ebből a hiányérzetből alakulnak ki a legtöbbször az egy éjszakás kalandok. Az összes ember a szíve legmélyén ki van éhezve a szeretetre és aki ezért a szeretetért nem képes küzdeni az csak szimplán ilyen kis kalandokba próbálja  keresni, de egy idő után ez unalmas lesz… Tehát mindig törekedjünk arra, hogy megtaláljuk a „Nagy Ő-t”.

 

Sajnos ebben a mai világban az emberek egyre inkább nem akarnak ismerkedni egymással, lenézik egymást mindenféle ok nélkül és talán ez a legrosszabb az egészben. Nem szabad egy olyan emberről véleményt alkotnunk, akit még csak nem is ismerünk. Lehet, hogy ez első benyomásunk nem jó az illetőről, de megéri még ilyenkor is jobban megismerni a másikat, mert, Isten tudja, lehet, hogy ő lesz a „Nagy Ő” az életünkben. Nem minden a szépség, ennél sokkal többet számít a belső. Nagyon sokszor előfordult már az, hogy meglátta egymást a férfi és a nő és bumm, hirtelen szerelmesek lettek egymásba, ezt nevezzük „Szerelem első látásra”-nak. Sokan ebben hisznek, pedig ez a legtöbbször nem jön össze. Ha már egy férfiben/nőben megfogott valami, lelkileg jól kijöttök egymással és ezen van a hangsúly, akkor azt nem szabad hagyni, egy olyan miatt, hogy külsőleg nem ő életed ideálja.

 

Sajnos sok fiatal elköveti ezt a hibát, mert ugye TV-ben, neten, szépségversenyeken szinte csak szép férfiakat/nőket lát és azok közül kialakul egy ideál, ami egyfolytában a szeme előtt van és ez miatt nem is tud más férfit/nőt szeretni. Sokan sajnos úgy vannak vele, hogy, ha már egy kicsit nem tetszik valami az illetőn, akkor már tovább is lépnek. Pedig, ha lelkileg egy hullámhosszon vannak, akkor nagyon is megéri ezeket a kis hibákat elnézni, mert ritka az, hogy valaki teljes mértékben megegyezzen egy másik emberrel lelkileg, sőt, mi több, ezek a hibák több mint valószínű, hogy egy idő után fel sem fognak tűnni és csak nevetni fogunk rajta, hogy „Egy ilyen kis apróság miatt majdnem elszalasztottam életem szerelmét ?! Hát jó nagy balekk lettem volna”.

 

Az ember voltaképpen egész életében a „Nagy Ő-t”, „élete párját”, az „igaz szerelmet”… keresi. Én hiszek benne, hogy előbb, vagy utóbb meg is találja. Egy a lényeg: sosem szabad feladni a keresést, mert a „Nagy Ő” megtalálása akármennyi időt megér. Természetesen mindenki csalódott már bizonyos emberekben, néha annyira csalódottan érzi magát az ember, hogy feladja a keresést és az „apró örömöknek” adja át magát. Ez az amit sohasem szabad. A csalódásokon túl kell lépni és tovább kell folytatni a keresést. Semmi sem történik véletlen az életünkben, mindennek meg van a saját maga kis oka.

 

A szexet sajnos sok mindenki játéknak fogja fel, holott ez nem játék, hanem komoly dolog az életünkben. Ha már lefekszünk valakivel, akkor elmondhatjuk azt magunkról, hogy a testünket és a LELKÜNKET is átadtuk annak az illetőnek, akivel lefeküdtünk. Ha ez az egész hirtelen fellángolásból történt, akkor nagy az esély rá, hogy másnap megbánjuk. Annyival jobb egy olyan emberrel szeretkezni (ez a szó már magáért sokat mond), akibe szerelmesek vagyunk, hogy azt már meg se lehet fogalmazni… Már csak egy szép szó is elmondhatatlanul jól tud esni attól a személytől, akibe szerelmesek vagyunk. A többiről már nem is beszélve… Ezért azt javaslom mindenkinek, aki eddig nem találta meg a „Nagy Ő-t”, hogy addig keresse, amíg meg nem találja. Egyszer mindenkinek eljön a „Nagy Ő” az életében, aki csak és kizárólag hozzá illik ezen a világon. (Dávid)

 

 masfel_by_zigazi.jpg

 

  "A filozófus és a teremtés" http://zigazi.deviantart.com/gallery/A kép szintén Gabos alkotása. Ádám.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 2
Tegnapi: 11
Heti: 50
Havi: 424
Össz.: 72 361

Látogatottság növelés
Oldal: B-612
"ÉHE A KENYÉRNEK, ÉHE A SZÓNAK, ÉHE A SZÉPNEK.." Oskó Anikó honlapja - © 2008 - 2024 - oskoaniko.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »