VAKÍTÓ FÉNY

(MOST TÜKÖR ÁLTAL REJTÉLYES KÉPBEN LÁTUNK..)

 "csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret............."(J.A.)

Hogy milyen önző, makacs és dacos ez a szeretetéhség!!?! vagy mégsem?

Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek! Amint én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy egymást szeretitek. (János Evangéliuma 13/34-35)

A honlapot a Feltámadás ünnepén, Húsvétkor nyitottam. Ez az alkalom adta a bevezető pár gondolatát arról, hogy...

Ezer évek telnek el és az ember ugyanaz a porból született, porrá váló, mégis olyan ígéretes isteni teremtés mindvégig. Jó érzés felfogni néha, mivégre van ez az egész?!

Végül oyan nagyon egyszerűnek tűnik... Szeretet és tudás. Minden erről szól, ennek az esélyét kaptuk meg. Erről szól mindenki, aki szólni szeretne a "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" jegyében.

Erről szólnék én is, hol Jézussal, hol a nagy költőkkel, hol fejembe zsongó több évtizedes sláger-gyüjteményemmel, hol saját napi gondolataimmal, régebben dédelgetett írásaimmal.

Nagy költőink, sokat tépelődtek az emberi élet értelmén, így volt ezzel SZÓZATUNK költője, Vörösmarty Mihály is.

(Bp. V. Vörösmarty tér, a KÖLTŐÓRIÁST HONFIK és HONLEÁNYOK  veszik körül,  és  turisták  pihennek lábaiknál. )

Mi dolgunk a világon? Küzdeni

és tápot adni lelki vágyainknak

ember vagyunk, a Föld, s az Ég fia.

Lelkünk a szárny, mely Ég felé viszen.....

"Assisi szólj, én hallgatok, űzött és nyugtalan vagyok.. Assisi mellettem maradj, lelkemnek békességet adj..."

és most, tíz évvel később is jólesik Assisihez szólni, Áprily Lajos gyönyrű soraival:

"Vadjárta út ez, vadcsapás,

moha-szegélye zúzmarás.

 Halkul a léptem. De a vad,

az őz s a szarvas megszalad.

 Pedig kezem fegyvertelen.

Assisi, hívlak. Jöjj velem.

 Nagyobb erőd van, több hited,

a szarvast megszelídíted.

 A farkashoz is volt szavad:

megállt a gubbiói vad,

 mert csodát tett keresztjeled...

Az erdőn hadd járjak veled.

 Assisi, szólj. Én hallgatok.

Űzött és nyugtalan vagyok.

 Assisi, mellettem haladj.

Lelkemnek békességet adj."

 

De tényleg! Ki vagyok én? Most, ebben a pillanatban így fogalmazok:

Vagyok, mint minden ember SEMMI

Porszem, egy vízcsepp is elemészt,

Száraz ág, mit letör a gyenge szél,

Falevél, az őszi fagy földre visz.

Vagyok, mint minden hangya, dolgos,

Megyek, s nem tudom utam merre tart.

Viszem a terhet, amerre fut a had,

S  gyenge létemnek mi célja van?

Vagyok, mint csillag, egy a sok közül,

Égre nézel ember, nem vakítlak el,

De nyári éjben választott leszek,

Kinek egy ifjú pár örül.

Vagyok búzaszem, mit érlel nyári nap,

Vagy lángoló pipacs? ki mondja meg?

De így, vagy úgy, végül magot ejtek,

SORSOM az, mit a Teremtő kiszab.

Hiszem, bennem is az istenség él,

Mint bennetek, Őt keressük csupán

Testvér, barát, szülő és útitárs..

Emberarcban mutatja meg magát.

Örök részese a nagy egésznek,

Ölel a Mindenség, s én a Mindenséget

Két karom kitárom,

Hadd fogadjalak be,

ÖRÖK SZERETET

Hadd legyek Tiéd!

 

Most egy régi LGT dal szövegével: Szeress egy kicsit jobban!

Hiába hitték annyian,

és hirdették boldogan, mit hoz a holnap
Hiába szép, ha messze van
messzebb egy életnél
Hiába él, ki csak remél.
Hiába szól ki mást igér
Hiába hagzott fényesen
Hiába szólt hogy "Győzelem", ha
nem nyert senki sem.
Hiába foglalták aranyba kőbe,
Hiába fogadjuk égre és földre
Hiába eskü és hiába szent beszéd,

Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit
jobban'
Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit jobban'

Hiába igérsz lelkesen
másképp történt minden, ami megtörtént velem
Jelen és múlt az életem
Így nem csal meg sosem
Szó csak a szóra válaszol
Nem hiszem már, ha szépen szól

Ref

Arcom a kezembe temetem
Láttam én is kerteket az üres termekben
De hiába mondom el dallal és csenddel
Hiába hallgatom csillogó szemmel
Hiába-hiába ordítom hangosan

 Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit 
jobban'
Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit jobban'

 

 

Tudom, mi a tejben a légy,
Tudom, ruha teszi az embert,
Tudom, az új tavasz mi szép,
Tudom, mely gyümölcs merre termett,
Tudom, mely fán mily gyanta serked,
Tudom, hogy minden egy dolog,
Tudom a munkát, lusta kedvet;
Csak azt nem tudom, ki vagyok.

Tudom az urak nyakdíszét,
Tudom, melyik ruha mi szerzet,
Tudom, ki gazdag, ki cseléd,
Tudom, mily fátyolt kik viselnek,
Tudom a tolvaj- s kártyanyelvet,
Tudom, tortán él sok piszok,
Tudom, mely csap mily bort ereszthet,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.

Tudom ló s öszvér erejét,
Tudom, mit érnek, mit cipelnek,
Tudom, pénz szava szép beszéd,
Tudom, hol mérik a szerelmet,
Tudom, mit higgyek a szememnek,
Tudom, Róma mit alkotott,
Tudom, hogy a cseh mért eretnek,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.

Ajánlás
Mindent tudok hát, drága herceg,
Tudom, mi sápadt s mi ragyog,
Tudom, hogy a férgek megesznek,
Csak azt nem tudom, ki vagyok.

F. Villon:Apró képek balladája

(Szabó Lőrinc fordítása)

 

 

 

 

Oldal: Ki vagyok? Mit szeretnék?
"ÉHE A KENYÉRNEK, ÉHE A SZÓNAK, ÉHE A SZÉPNEK.." Oskó Anikó honlapja - © 2008 - 2024 - oskoaniko.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat